Az aktív apa minden társadalmi rétegben megjelent

tíz apából csak egy végzi főként ő maga a gyereknevelést és -gondozást. Az egyenlőség tehát még nem valósult meg. Mégis, az aktív apaság trendje egyértelműen érzékelhető. Erről tanúskodnak a Tiszaktív szociológusai által végzett kutatások. A projektvezető az interjúban elmagyarázza, hogyan változik a helyzet, és miért érzik sok dolgozó apa túlterheltnek magukat.

Kérem, röviden ismertesse, hogyan vizsgálják az aktuális apaszerepet.
A kutatásunk egyik része 55 kvalitatív interjúból áll apákkal. Ezek különböző ágazatokban dolgoznak, vannak köztük nem dolgozó, otthon maradó apák is. Egy másik rész egy online kérdőívből áll, amelyet több mint 3000 apa töltött ki. Tudományos szempontból érvényes összehasonlításhoz 2200 válasz volt értékelhető.

Mi volt kutatásuk legfontosabb eredménye?
Az aktív apaság gondolata már minden társadalmi rétegben elterjedt. Már nem kivételes, ha egy apa magára vállalja a gondozást és nevelést. Ezért fontos, hogy a férfiak ne csak a kenyérkereső szerepében érezzék magukat fontosnak. A gyerekekkel való bizalmi kapcsolat kialakítása lett a fő cél. Ez az apák napi valósága.

Több mint 80%-uk legalább 40 hetet töltött otthon a gyerekkel, vagy rendszeresen házimunkát végez.
Pontosan. A családi munka egyenlő megosztása sokak számára fontos. Ugyanakkor sok apa még mindig úgy véli, hogy legfontosabb feladata a család anyagi biztonságának biztosítása. Az, hogy a tanulmány ezt az ellentmondást feltárja, fontos – és vitát is kiválthat. De számomra még fontosabb felismerés volt az, hogy...

Milyen?
Hogy szinte minden megkérdezett apa úgy gondolja, léteznek bizonyos elvárások az apaságra nézve, amelyek nem tükrözik őket. Már 2015-ben is készítettem egy tanulmányt apákkal, akkor ez a téma még kevésbé volt előtérben. Ma viszont sokan kritikusabban tekintenek magukra, és magas elvárásaik vannak.

Szuperapává akarnak válni?
A tökéletesség iránti vágy valóban téma. Ez a politikai programokban is megjelenik, ahol az apák részvételét támogatják – de ezek nem mindig érnek célba. Egyre több az olyan apa, aki teljesen be akar kapcsolódni az otthoni és nevelési feladatokba – de ez gyakran nincs összhangban a munkahelyi elvárásokkal. Az apák ezért gyakran érzik magukat túlterheltnek, ha például a gyermekgondozási intézmények zárva tartanak, vagy ha az elérhető programok csak önkéntes alapon működnek.

Mit tehetne a politika?
A szülői támogatások rendszerének továbbfejlesztése kulcsfontosságú. Sok apának, különösen az alacsonyabb jövedelműeknek, szükségük lenne 100%-os bérkompenzációra a gyermekgondozási szabadság idejére. Ma ugyanis ez az akadály sokakat visszatart attól, hogy éljenek vele. A politika itt az igazságosság szemszögéből kellene, hogy nézze a kérdést.

Mit tehetne a munkaadó?
Szerintem kötelességük, hogy rugalmasabbak legyenek, és lehetővé tegyék az apák aktívabb részvételét a családi életben. Az otthon dolgozó apák és anyák között gyakran még mindig jelentős különbség van a gyerekekkel töltött idő tekintetében. A vezetők hozzáállása kulcsszerepet játszik abban, hogy ez változzon – a család és a munka összehangolása mindenki érdeke.

Mit mutatott meg a járványhelyzet?
A pandémia alatt sok apának meg kellett oldania a gyermekgondozást és háztartást is. Ez a tapasztalat ráébresztette őket arra, hogy fontos szerepük van otthon is. A világjárvány idején jobban láthatóvá vált az otthon végzett munka értéke – a gyerekekkel való egyenrangú foglalkozás pedig egyre inkább érték lett, nem kivétel.